Ami a varrógépek történetét illeti, a késői Song- és a korai Yuan-dinasztiákig vezethető vissza Kínában, amikor Huang Daopo feltalált egy szövőgépet, amely a varrógép "prototípusának" tekinthető. A{0}}század közepén, az ipari forradalom után a textiltechnológia az ipari varrástechnikák felé kezdett fejlődni, és az emberek világszerte különféle varrási technikákat fedeztek fel a termelékenység fokozása érdekében.
◆1790-ben Thomas Saint brit asztalos feltalálta a világ első egyszálas, láncöltéses varrógépét lyukak készítésére és bőrcipők kézi indítással történő varrására.
◆1841-ben a francia szabó B. Timonier feltalált és legyártott egy tűvel és kampóval ellátott láncöltéses varrógépet.
◆1846-ban Elias Howe önállóan feltalálta a varrógépet.
◆1851-ben IM Singer amerikai gépész feltalálta a záröltésű varrógépet, és megalapította a Singer Company-t.
◆Ebben az időszakban megjelentek a mechanikus varrógépek, de az akkoriban feltalált gépek többsége kézzel hajtott.
1869-ben Li Hongzhang, a kínai Önerősítő Mozgalom képviselője Angliába látogatott, és egy aranyozott Singer varrógépet hozott ajándékba Cixi császárnénak. Erről az eseményről annak idején a brit média is beszámolt. 1880 körül a Singer Company megalapította a Singer & Company-t a Nanjing Roadon (jelenleg 446 East Nanjing Road), Sanghajban. Termékeik népszerűsítésére a Singer Company kínai női munkásokat vett fel viszonylag magas fizetéssel, és kiképezte őket varrógépek kezelésére. Ezután az utcákon lépnének fel, hogy megismertessék a varrógépek működését a nagyközönséggel. Hamarosan a Singer varrógépek fejlett ruhakészítő gépekként váltak jól ismertté Sanghajban. A Singer hosszú ideig szinte a varrógépek szinonimájává vált Kínában, és ez volt az egyik legkorábbi nyugati ipari termék, amely Kínába került.
Kínában a varrógépeket eleinte "vas szekereknek", "külföldi gépeknek", "tűs kocsiknak" és hasonlóknak nevezték. Az első generációs varrógépek Kínában csúcsminőségűek voltak, kevés volt, és főként a nagyvárosok szabói használták gazdag nők ruháinak készítésére. A lakosság nem engedhette meg magának. Állítólag az utolsó császár, Puyi egyszer egy Singer varrógépet adott ajándékba Wanrong császárnénak, jelezve, hogy az akkoriban még ritka és értékes tárgynak számított Kínában.
Az első generációs kézi hajtókaros varrógép
[Időszak] Század-18közepe és{1}}század közepe
[Használat] Ruha- és szövettermékek varrása
[Gyűjtemény] Jelenleg a Grand Canal Hanlin Népi Múzeumban található
A varrógép általában négy fő részből áll: a gépfejből, a gép alapjából, az erőátviteli rendszerből és a tartozékokból. A gépfej a varrógép elsődleges alkatrésze, amely négy fő mechanizmusból áll: a tűmechanizmusból, a kampós mechanizmusból, a felszedő mechanizmusból és az adagoló mechanizmusból, valamint olyan segédmechanizmusokból, mint a cérnatekercselő mechanizmus, a nyomótalp, és etetni a kutyát. Ezeket a varrógépben lévő mechanizmusokat közös alapszerkezetekkel (például kapcsolószerkezetek, bütykös mechanizmusok, fogaskerekes mechanizmusok, szíjhajtások, szakaszos mozgású mechanizmusok stb.) építik fel, és különféle módokon kombinálják, például sorba, párhuzamosan, vagy sorrendben.
